BELÜGYMINISZTÉRIUM
III/III-4-b alosztály
SZIGORÚAN TITKOS!

Adta: "Pécsi Zoltán" fn. tmb.
Vette: Horváth Tibor r. szds.
Idő: 1981. november 03.
Hely: "Zuglói" fn. "T" lakás

 

J E L E N T É S

Budapest, 1981. november 10.

"Ismerősöm október 29-én, csütörtökön este 20 órától látogatást tett Galántai György II. ker. Frankel Leó úti lakásán. Ezt a látogatást korábban telefonon egyeztették.

Galántai 20 órakor még nem volt otthon. Felesége és gyermeke volt csak a lakásban, valamint egy Minkoff nevű Genfben élő, francia anyanyelvű svájci művész. Minkoff Galántai meghívására érkezett Magyarországra. Látogatását eredetileg nem erre az időpontra, hanem egy héttel korábban tervezték. Erre a korábbi időpontra Galántai egy helyiséget is biztosított a Vízivárosi Pinceklubban, ahol Minkoff egy "performance"-t (akciót, előadást) tartott volna. Minkoff azonban nem érkezett meg, s az előadás elmaradt. Magyarázat nélkül telt el néhány nap, majd Minkoff Bécsből telefonon közölte Galántaival, hogy 29-én érkezik. Terv szerint vasárnap estig, november 1-ig maradt Magyarországon.

Minkoff a nyugat-európai avantgarde művészetben elismert alkotó, közeli barátja annak a Filliou nevű francia művésznek, akinek egy "képzeletbeli koncertjét" a Fiatal Művészek Klubjában Galántai annak idején megrendezte.
Ezzel kapcsolatban bocsátotta ki Galántai mintegy 3 évvel ezelőtt az első "Art Pool Window" sokszorosított szórólapot. Ebből a sorszámozott, engedély nélküli kiadványból azóta legalább kilenc - esetleg tíz - "jelent meg".

Minkoff lézerrel, fotózással, videofelvételekkel és legújabban az úgynevezett instant fotózással foglalkozik. Ezen a fényképezőgépben azonnal előhívódó és onnan készen kihúzható képet értik.
Galántainak három kisebb katalógust, ismertetőt ajándékozott.

Ebből kitűnik, hogy Minkoff elsősorban technikai érdeklődésű művész, az instant fotózás műszaki részleteit igyekszik "művészi" módon kihasználni. Így egyik sorozata például sötétkamrában előre preparált - fényfoltokkal ellátott -, majd az instant kamerába visszahelyezett filmkockákból áll. A távol-keleti filozófia, a kínai I Ching is foglalkoztatja. Ennél azonban jellemzőbb művészetére, hogy a nyugat-európai szexkultusz alól egyáltalán nem tudta kivonni magát. Videofelvételeken rögzített "előadásain", akcióin, valamint instant sorozatain sok a meztelenkedés, az obszcenitás.
Ilyen képek a Galántainál hagyott katalógusokban is vannak.

Galántai és felesége mindent megtett, hogy propagálja Budapesten Minkoffot. Még Galántai megérkezése előtt felesége - Klaniczay Júlia - elmondotta, hogy a Vízivárosi Pinceklub helyett október 30-ra a Fiatal Művészek Klubjában biztosítottak helyet Minkoff produkciójának. A módosított időpontban a korábbi hely nyilván már nem volt megszervezhető.
Itt abban a helyiségben tervezték a produkciót, ahol a "Fényképészeti Lapok" kiállítása van.

A Bán András által szerkesztett "Fényképészeti Lapok"-ról Galántai később mást is megjegyzett. Elmondta, hogy ez három példányban készített engedély nélküli lap. Tudomása szerint már 3-4 különböző száma "megjelent".
Kézről kézre adják, s így sokan olvassák. Emellett Bán igyekszik megragadni az alkalmat, hogy képzőművészeti kiállításnak vagy fotókiállításnak álcázva propagálja egy-egy szám anyagát. Galántai szerint az október 29-30. körüli napokban a Fiatal Művészek Klubjában kiállított anyag ugyanaz, mint amit egy-két héttel azelőtt Újpesten, a Mini Galériában állítottak ki.
Minkoff az előadáshoz szükséges kamerát és egyéb kellékeket magával hozta. Vendéglátói segítségére szorult viszont abban, hogy előadásának kísérő szövegét magyarra fordítsák. Ezt Klaniczay Júlia - a francia eredetiből, amit Minkoff a helyszínen írt - még október 29-én este elvégezte. Utána Galántai is ellenőrizte a magyar szöveget.

Ezt a szöveget 29-30-án házilag sokszorosították. Galántai ezúttal elsőként mutatta meg nyíltan, hogy szitanyomás útján nagy mennyiségű anyagot tud akár néhány órás munkával műtermében sokszorosítani. Ez grafikai eljárás, lényegében nem nyomdagéppel vagy hasonló berendezéssel, hanem egy "szitá"-nak nevezett nagyméretű kerettel történik. Ez a keret néhány tízezer forint értékű speciális műanyag fóliát tartalmaz, amelyen a festék átszivárog. A szitanyomás festékei is speciálisak, beszerzésük nehéz és költséges. Galántai több olyan festékanyagot mutatott, amelyből már egészen csekély mennyiség áll rendelkezésére, és kétséges, hogy be tudja-e újonnan szerezni. Épp ezért tervezi, hogy nyugati ismerősök révén valódi sokszorosítógépet szerez be. Nem lehetett pontosan megállapítani, hogy ez a terve távlati elképzelés-e, vagy olyasmi, amit a közeli jövőben konkrétan véghez akar vinni. Panaszkodott, hogy noha rengeteg anyagot tud sokszorosítani akár egy éjjel alatt, ez nagyon "munkaigényes", és egy korszerű offset géppel sokkal könnyebben meg tudná oldani.

A Galántai által mutatott berendezés nem feltétlenül jelenti, hogy a különféle képeslapok, szórólapok, "Art Pool Window"-nyomtatványok is mind itt készülnek. Lehetséges, hogy ezek egy részét Galántai ismerősei másutt nyomtatják.

A közeli időpont és a korábbi produkció elmaradása miatt aggodalmas volt, hogy lesz-e Minkoff másnapi előadásának közönsége. Klaniczay Júlia számos ismerőst telefonált "körbe", hogy személyesen meggyőzze őket, jöjjenek el. Ezek közt volt Beke László és Bán András is. Egyiküket sem tudta meghívni, mert mindketten Velembe (Vas megye), egy az ottani "textil-szimpóziumon" rendezendő összejövetelre utaztak október 30-án. Az azonban, hogy ilyen könnyű kapcsolatfelvétel jött létre, igazolja, hogy Beke és Galántaiék között a korábbi ellentét alábbhagyott, vagy meg is szűnt. Ennek okát ismerősöm nem érzelmi közeledésben látja, hanem abban, hogy Beke tekintélye mind a hazai, mind a külföldi avantgarde-ban rendkívül nagy. Támogatása nélkül Galántai tartósan érvényesülni nem tud. Feltételezem, hogy Klaniczay Júliának szerepe volt újbóli összehozásukban, mert Galántai ügyeit, karrierjét más szempontból is igyekszik "menedzselni", kézben tartani.

Galántai hazatérése után, felesége javaslatára egy közeli étterembe mentek ismerősömmel együtt vacsorázni, mintegy éjfélig. Ott megmutatkozott Galántainak az a nehézsége, hogy alig beszél idegen nyelveket. Felesége révén azonban világosan, nyíltan kifejezte véleményét. Elmondta a vendégnek, hogy noha az iparban, szolgáltatásban ma Magyarországon különböző könnyítések vannak a magánkezdeményezés fokozására, a művészetben ennek ellenkezője igaz.
Nagyon szeretne magángalériát létesíteni, de jól tudja, hogy ezt a hatóság betiltaná. Ameddig el akar menni: a jelenleginél jobb világítást beszerelni lakásának egy részébe, és ott néhány tablót, műveket kiállítani. Ezekre a "műterem-kiállításokra" sem szándékozik azonban egyszerre sok embert meghívni, mert fél a következményektől. Inkább 2-3-4 emberrel, szűkebb körben ismerteti meg az anyagot, és ilyen találkozókat gyakrabban szervez.

Galántai bemutatta egyik új "postai" kezdeményezését, a "művészet esernyőt". Ez egyfajta képeslapsorozat. Mindegyik lap - más és más helyzetben - szárnyakkal ellátott, Art feliratú esernyőt ábrázol. A címzettek a szokott módon megváltoztathatják, szétvághatják, telerajzolhatják és visszaküldhetik a lapokat. Galántai Minkoffnak azt a magyarázatot fűzte az akcióhoz, hogy hazánkban nagyon sok "művészetellenes tendencia", zaklatás, hatósági fellépés van, és az ezek elleni védekezés jelképe a "művészet esernyő".

Galántai nyilatkozott az újpesti "Torony" összeállításról is, melyre természetesen maga is készített és küld be munkát. Tatlin, az eredeti "Torony" alkotója, a Szovjetunióban élő orosz avantgarde művész volt, az úgynevezett szuprematizmus képviselője. Ezt ma a konstruktivista irányzatok elődjének tekintik. Galántai szerint maga Lenin adott megbízást egy emlékmű tervezésére, amely a Nagy Októberi Szocialista Forradalmat lett volna hivatott szimbolizálni. Tatlin hatalmas épületet tervezett, benne csigavonalban felfelé haladó lépcsőkkel. Ennek - Galántai szerint - csak makettjét építették fel, de ez is több méter magas alkotmány volt, amelyet később Sztálin leromboltatott. A "Torony" ilyen módon az avantgarde művészet elnyomásának, visszaszorításának, betiltásának jelképévé is vált. Valószínűleg ez a mostani pályázat értelme. Galántai beküldendő munkáján pl. a makett egy ábrázolása vastag "börtönfalak" között bezárva látható.

Ismerősöm átadta Galántainak a bélyegterv-pályázatra készült munkáját, s megegyeztek abban, hogy 2-3 hét múlva még egy bélyegtervet átad. Ezzel kapcsolatban Galántai kiterjesztette a szeptemberi határidőt. Csak az év végén készül lezárni a sorozatot, és ekkor kezdené meg a kicsinyített katalógus-oldalak fotózását. Minden ilyen oldalra 30 terv kicsinyített mása kerül. Jelenleg 550-560 közt van a beérkezett munkák száma.

Végül többször szó esett a textil-szimpózionról, amelyen Galántai is részt vett. Ez a Velemben rendezett hosszabb - és láthatólag egyetlen programú - esemény a szombathelyi megyei múzeum hagyományos textil-biennáléihoz kapcsolódik. Szervezője egy helybeli muzeológus, művészettörténész, Fitz Gábor. A leutazott avantgarde művészek többnyire nem valóságos textillel, hanem textilt utánzó más megvalósítási módokkal "kísérleteznek". Egy Hegedűs nevű filmes például egymásra fektetett filmszalagokból "sző" textil utánzatot. Galántai a "ruha" témájában dolgozott lenntartózkodása alatt. Megmaradtak azok a fehér ruhák, amelyekre Cavellini budapesti akciójakor művészettörténeti feljegyzéseket, régi művészek neveit "írta fel". A teleírt ruhákban Galántai és felesége lefényképeztette magát a székesfehérvári "Ötvenes évek" kiállításon. Célja láthatólag az volt, hogy az ott kiállított szocialista realista munkákat, 50-es évek elején készült festményeket és szobrokat szembeállítsa az avantgarde-dal, és így nevetségessé tegye.
Egyébként a kiállítás rendezői maguk is ezt a célt követték. Egy párhuzamos teremben az 1956-os ellenforradalom utáni első "nyitottabb" képzőművészeti tárlat, az 1957-es Műcsarnokbeli tárlat anyagát állították ki újra. Ez a látogatónak pontosan azt sugallja, hogy milyen ellentét volt az 1956-ot megelőző évek dogmatikus művészetpolitikája és az avantgarde vonzó "nyitottsága", "igazmondása" között.

Szitanyomással is készített, illetve készít Galántai az említett Cavellini-ruháról nagyméretű másolatokat. Ezeket visszaviszik majd Velembe, és a helyszínen fotózzák. Jellemző eseménye volt a szimpoziumnak az az akció, amikor egy múzeumi textilraktárban a művészek magukat "csomagolták be", illetve "akasztották fel". Ez utóbbival a textilmunkák raktári megőrzési módját gúnyolták ki.

Beke és Bán jelenléte a szimpóziumot feltétlenül radikálisabbá teszi. Arra következtetek, hogy leutazásuk már eleve annak az eredménye, hogy az avantgarde művészek a korábbi éveknél határozottabban keresik a csoportos fellépés lehetőségét. Galántai erről úgy nyilatkozott, hogy Balatonboglár óta nem volt ilyen "szabad" avantgarde csoporttevékenység, mint a velemi szimpóziumon."

"Pécsi Zoltán"


Értékelés:
A tmb. megbízható, operatív szempontból értékes információkat hozott Galántai tevékenységéről, terveiről.

Intézkedés:
Az információt felhasználjuk tervezett intézkedéseink során. Különös figyelmet fordítunk a tervezett "Torony" című akcióra és a nyomtatáshoz szükséges gép beszerzésére. E témában tájékoztató jelentést készítünk a felső vezetés részére.

Feladat:
A megbeszéltek szerint keresse fel ismételten Galántait és újabb információt szerezzen tevékenységéről, terveiről.

Vegye fel a kapcsolatot Solt Otíliával, a "Kéregetők" fn. bizalmas nyomozás célszemélyével. Szerezzen adatokat jelenlegi tevékenységükről és terveikről.

B u d a p e s t, 1981. november " "


Horváth Tibor r. százados

Nytsz.: 4/5-881.
K.: 4 pld - "M" dosszié
    - "Festő" do.
    - Táj. alo.
    - Táj. ti.

[ “Pécsi Zoltán” bocsánatot kér ]

GalántaiArtpool