Úgy lehetne festeni, hogy megfelelő jelrendszerrel helyettesíteni a valóság vizuális jelenségeit.
(Ez tájképnél volna lehetséges, de figurálisnál is elképzelhető).

"...ha a valósággal való összeköttetésünk megvan, elméleti tétel nyomán is elindulhatunk, látjuk, hogy gondolatunk testes, fölemelkedhetünk, nem kell félnünk, hogy a valóság gravitációja cserben hagyja".
Idézet J. A. elméleti írásaiból

Mindig csak a következő lépés maximumát kell akarnom.
Mindig csak a következő helyes lépést kell meghatároznom egyértelműen.

Ahhoz, hogy tisztában legyünk lehetőségeinkkel, fel kell mérnünk adottságainkat.

A szín, a forma, a kompozíció kimondott szó.

Ha teljesen hideg racionalitással (megfontoltsággal) kimondom, hatást érhetek el vele. Ha haragot, gyűlöletet, háborút, tüzet, rosszindulatot akarok kifejezni: bizonyos színeket, amelyek biológiailag nem kapcsolódnak ezekhez a tartalmakhoz, ki kell hagynom. Tehát az lesz a példa, hogyan oldom meg.

Racionálisan felsorakoztatom azokat a színeket és formákat, olyan kompozícióba rendezem, hogy másra ne lehessen gondolni. Ilyenformán teljesen racionális festészetet csinálhatok (úgy tűnik). Azonban ahhoz, hogy ez a racionalitás teljességgé váljon, olyan absztrakt összefüggéssé kell fejleszteni, amely már jóval meghaladja a racionalitás lehetőségeit.

Azokat az állandó és legegyszerűbb elemeket kerestem, és keresem még mindig, amelyekből újra lehet építeni mindent egy más logikával. Ezért felbontottam a formát vonalra és foltra. Ezek megjelenhetnek tónusos formában, ilyenkor grafika jön létre, vagy lehetnek színesek, de térben is létezhetnek. A vonal vastagodhat, átalakulhat folttá, vagy tömeggé stb. Az állandó összefüggés és egymásra utalás létrehozza a kompozíciót. Közben feszültségek keletkeznek azáltal, hogy elszakadnak egymástól, ellentétbe kerülnek egymással, de ugyanakkor valamilyen módon megmarad a kapcsolat is.

A rendszerteremtés: a kompozíció egyszerre kell, hogy könnyed legyen - az amorf formák szerepeltetésével -, viszont zárt, konstruktív is kell, hogy legyen: az amorf formák összefüggésének segítségével.

Törekvésem olyan amorf formavilágot létrehozni, amelynek valóságereje van és emberi tartalommal töltött.

A gondolat eltárgyiasul.
A kompozíció ... egy matematikai összefüggés.
Dinamikus ... Nem hatásos, hanem hatékony formákat.

Megvan a "faldarabelmélet". Egyesítem a konstruktív és lírai látásmódot.

A mozgás mindig törvényszerű, a bal lábamról a jobb lábamra kell, hogy lépjek, vagy az azt helyettesítő mankóra, de akkor a mozgás már nem lesz "szép".

Figyelni a véletleneket, majd tudatosan felhasználni.

Mi az amiből következtetést vonhatok le?

foltmoduláció                       kapcsolatok

A képen csak a képi eszközök számítanak. A képi eszközök viszont csak eszközök, nem elfelejteni!

A műben kell, hogy legyen bizonyos telítettség és feltétlen egyszerűség. E kettő által válik művé. A telítettség által konkréttá válik, a konkrétsága lehetővé teszi megértését, és az egyszerűség segíti. A befogadónak csak egy feladata van, hogy ráálljon a hullámhosszra.