|
az
olvasó / kutató figyelmébe: A
hetvenes évektől a rendszerváltásig terjedő
időszak Galántai György: A "Festő" fn. dosszié anyagának közzétételét azért határoztam el, mert minden, amit életem során létrehoztam értékelhetetlen anélkül a környezet nélkül, amelyben létrejött. Ahol a közérzetet, a gondolkodást, a személyiség normáit, az elfogadható társadalmi tevékenység körülményeit kultúraelhárítási gyakorlatával a titkosrendőrség kivánta meghatározni. Elmondhatom még, hogy a magyar művészet legnagyobb vesztesége nem a küldemények nagy számú elkobzása volt, hanem a természetes emberi kapcsolatok szétrombolása, amely a hálózat hosszú évekig (évtizedekig) alkalmazott módszereinek a bomlasztásnak, a dezinformációnak és a szignalizációnak lett a következménye. Mit lehet ezután tenni? (Erdély Miklós posztneoavantgard magatartása szerint: "Az ember illetékességét saját élete, sorsa tekintetében tudomásul kell vennie, ahhoz minden határon túl ragaszkodnia kell. […] Amit megtehet a maga korlátozott eszközeivel, azt késedelem nélkül tegye meg".) [rehabilitáció] |