GALÁNTAI GYÖRGY

english

1941. június 17-én született Bikácson. Szülőházát a parasztgyerekből magát sikeres ötletgazdag kereskedővé felküzdő nagyapja építtette, akit a háború végén az oroszok elvittek, majd eltűnt, házát és üzletét államosították. Gyerekkorát meghatározta az erős vallásos nevelés, a félelem a kitelepítéstől, a létbizonytalanság, a titkolni való kereskedő származás.

1956: A forradalom alatt Nagydorogon tüntetőtáblákat készít a felvonulóknak ezért a budapesti Képzőművészeti Gimnáziumban már nem kezdheti meg tanulmányait. (Az értesítés szerint: "Az ellenforradalom alatt tanúsított magatartása nem teszi méltóvá arra, hogy iskolánk tanulója legyen".) Székesfehérváron az Útépítő Technikumban tanulhat tovább.

Rajzszakkörökben képzi magát. Az ábrázoló geometrián kívül nagy hatással vannak rá a kubisták és a futuristák. Kedvenc időtöltése geometriai testek bonyolult áthatásainak, és azok árnyékainak szerkesztése volt.

1960-ban a Keszthelyi Helikon ünnepségeken (országos középiskolai verseny) a képzőművészet kategória első díját kapja. Még ebben az évben megrendezi első önálló kiállítását a technikumban, ahol

1961-ben technikusi oklevelet szerez.

1963-ban felvételt nyer a Magyar Képzőművészeti Főiskola festő szakára, addig építőipari technikusként dolgozik Budapesten.
A főiskolán más szakokra is bejár, érdekli a nyomtatott grafika, a mintázás, a murális technikák, az alkalmazott grafika és a kroki is. Az elméleti tárgyak közül az építészeti, filozófiai előadásokat és a zenei szemináriumot kedveli. Nyomtatógépet készít, fotózni kezd. Szabadidejében sokat járt az ócskapiacra és az antikváriumokba.

1966-ban egy balatoni vitorlástábor alkalmával rátalál a balatonboglári elhagyatott temetőkápolnára, felkeresi a plébánost akivel összebarátkozik. Elhatározza, hogy a kápolnát bérbeveszi műteremnek.

1967-ben, diplomája megszerzése után úgy dönt, hogy szabadfoglalkozású művészként akar élni. Megélhetését alkalmazott grafikusként reméli biztosítani.

1968-ban a katolikus egyháztól 15 évre bérbe veszi a balatonboglári Körmendy kápolnát. A bérlet fejében vállalja az épület állagmegóvását.

1969-ben a Fiatal Művészek Klubjában, Budapesten önálló kiállítást rendez "pszicho-szimbolikus" festményeiből és más festészeti kísérleteiből.

1970-ben a Debreceni Nyári Tárlaton "Ajtó utódainknak" c. festményére SZOT díjat kap (Kő Pállal megosztva). A díjátadásról hazafelé utazva úgy dönt, hogy abbahagyja a festészetet. Folytatja 1968-ban elkezdett grafikai kísérleteit (tusrajzok felbontása rajzi elemekre, kollázsok, montázsok, papírmetszetek, többszörös nyomatok, fotogramok stb.).

1970-1973: Megszervezi és a nyári hónapokban működteti a Balatonboglári "Kápolnatárlatokat", mely teret ad a magyarországi avantgarde művészeknek. A négy év alatt 35 kiállítás, zenei, költői, színházi előadások, filmvetítések, a (nemkívánatos) kortárs avantgárd művészet legjelesebb magyar képviselőinek részvételével; nemzetközi bemutatók.

Ezek között: első magyarországi koncept kiállítás (1972), a Budapesten betiltott Avantgarde Fesztivál (1972), Haraszty István Budapesten betiltott kinetikus szobrai (1972), a betiltott Kassák Színház előadásai (1972-1973), első magyarországi vizuális költészeti kiállítás (1973) stb.

1971-től a jel-jelentés probléma foglalkoztatja. Vizuális jelrendszert dolgoz ki. "Létjel" nyomatait Balatonbogláron, a kápolnában és Budapesten a Madách Színház előterében állítja ki.

További kiállítások a jelekből: Békéscsabai Művelődési Ház (1972), Szentendrei Szabadtéri Kiállítás (1973), BME E Klub (1973), Budaörsi Kisgaléria (1976), Bercsényi Kollégium (1976)

1971-ben a "Törvénytelen úton néhány avantgarde" c. Somogyi Néplap-beli cikkel kezdetét veszik a "Kápolnatárlatok" elleni hatósági zaklatások a rendőrség, a Köjál, az építési hatóság, a tűzrendészet, az Állami Biztosító, a községi, a járási, a megyei tanácsok, kulturális osztályok és pártbizottságok, valamint az MSZMP KB Kulturális Bizottsága részvételével.

1972-ben autóstoppal elindul, hogy megnézze a Kasseli Dokumentát és Kölnben meglátogassa Perneczky Gézát. Perneczky helyett a Depot nevű alternatív művészeti térre talált, mely teljesen elbűvölte. Különösen az egy polcnyi nemzetközi archívum tett rá nagy hatást, mely kb 50 művészről, közte Tót Endréről, Hencze Tamásról és Perneczky Gézáról is tartalmazott információkat, konceptuális munkákat.

Az 1973-as boglári nyarat Galántai csak úgy tudja megszervezni, hogy mindenét pénzzé teszi. A meghívókhoz postautalványt mellékel (kommentár nélkül) , számítva a baráti segítségre. Bálint Endre, Illyés Gyula, Major Máté, Németh Lajos és mások szolidaritása tartja benne a lelket.

1973. április: "Becsomagolt kiállítás": a Hotel Műszakiban rendezendő kiállításáról a Lektorátus a művek nagy részét kizsűrizi. Válaszul a kizsűrizett munkákat becsomagolva állítja ki.

1973 augusztusában a kulturális kormányzat karhatalmi intézkedéssel bezáratja a Kápolna Műtermet, és kényszeríti a katolikus egyházat a szerződés peres úton való felbontására a rendőrség "bizonyítékai" alapján.

1973. december 16-án a Népszabadság vasárnapi kulturális mellékletében megjelenik a bűnügyi rovat vezetőjének, Szabó Lászlónak, "Happening a kriptában" c. egész oldalas "vádirata", amitől Galántai egyszeriben "híres művésszé" válik, aminek következtében évekig nem kap munkát, ismerősei az utcán félelemből elkerülik, nyomorog, az éhezéstől kihullanak a fogai. Kísérletezéssel kitanulja a szitanyomóforma-készítést és egy kisiparos giccs-terítő megrendelései mentik meg az életét. Barátai titokban próbálják segíteni (pl. Rajk László javaslatára a Kovács István Stúdió tagjai pénzt gyűjtenek).

1974-ben a katonaság felszólítására a Művészeti Alap felfüggeszti tagságát, de a kizárást végül a művészkollegák nem szavazzák meg.

A körülmények ellenére folyamatosan részt vesz a "földalatti" művészeti életben.

1974-ben Najmányi László "Vak szimultán" c. előadásához a Fiatal Művészek Klubjában* (FMK) készít egy munkát "Az első és második jelzőrendszer helytelen összekapcsolása" címmel (pl. a piros szó zöld színnel felfestve).

*1974-ben az FMK művészeti vezetője Beke László lett. A 70-es és 80-as években az FMK kettős feladatot látott el: egyrészt "szelepként" működött, másrészt pedig lehetővé tette az avantgárd művészvilág könnyű megfigyelés alatt tartását.

1974-ben az FMK Tavaszi Tárlatán "Direkt tárgyak" c. munkája - mely reflekció Aradi Nóra: "A szocialista képzőművészet jelképei" c. kötetére - díjat kap.

1974-ben a Stúdió éves kiállításán bemutatja a "Vizuális cselekvésmodell" c. koncept munkáját.

1975: Meghívják a Dunaújvárosi Acélszobrász Szimpozionra, ahol plasztikai életművének klasszikus darabjait készíti (konceptuális tárgyak: első nagyméretű köztéri szobra a "Tárgyiasított életterv", a "Közegszántó", az "Ellenlapát" /Egymást eszköztelenítő eszközök/ és a "Főútvonal-jelző csoport"; első talpas szobrok: a "Féltlépő" és az "Ellenlépő").

1975-ben a Ferencvárosi Pincetárlaton egyéni kiállításán bemutatott munkáival kísérletet tesz a hagyományos műfaji határok átlépésére. Kiállítási plakát helyett (akkor még Budapesten újdonságnak számító) tenyérnyi szitanyomott matricákkal ragasztja tele a várost. A meghívót is műnek készíti el (egy félbevágott "ELLEN-ÉRTÉK" bélyegző felhasználásával). A kiállítás katalógusához Beke László "Baráth Éva" álnévvel ír bevezetőt.

1976-ban Kreativitási Gyakorlatok a Ganz Művelődési Házban. Erdély Miklós és Maurer Dóra munkatársa.

1976 júliusában: önálló kiállítása a Stúdió Galériában. A kiállításon "Átalakítása önmagával" c. nagyméretű szitanyomat-sorozatát mutatja be. A kiállítást Erdély Miklós performanszával nyitják meg. A katalógus egy igazolványszerű leporello, első könyvmunkája. A meghívó-képeslapra elkészíti első művészbélyegét.

Az önátalakítás témát bemutatja még: Fougères, Franciaország (1978), Vajda Lajos Stúdió, Szentendre (1978), Die, Franciaország (1991)

1976 őszén részt vesz a "Légzés" c. akción a Rózsa presszóban. Itt ismerkedik meg Klaniczay Júliával, aki később felesége és munkatársa lesz.

1977-ben bemutatja "Közegszántó" című vasszobrát az Újpesti Mini galériában, amit Beke László magnófelvételről nyit meg Molnár Gergely "Galántai kiállítás New Yorkban" c. 1974(?)-es írásának felolvasásával (melynek létezéséről Galántai ekkor szerez tudomást és a későbbiekben nagy hatással van rá).

1977 nyarán részt vesz a Makói művésztelepen. Új grafikai kísérletbe kezd: a tárgy és lenyomata közötti összefüggéseket kutatja. Elkészült munkái: "Két közlés a tárgyról (Hajó, Csákó)".

1977 őszén lehetőséget kap a Csepel Vas és Fémművekben vasszobrok készítésére azzal a feltétellel, hogy leteszi a láng- és ívhegesztői szakvizsgát. Itt készülhetnek el - gyártási hulladékból - nagyméretű réz-könyvobjektjei, valamint első, gyártási selejtből készülő alkotásai.

1978 tavaszán Klaniczay Júliával Amszterdamban járnak, ahol megismerkednek Ulisses Carrionnal és alternatív könyvesboltjával, járnak a De Appel művészeti központban, mely már akkor nyilvános videóarchívummal rendelkezett, és a performansz dokumentumok és installációk bemutatására specializálódott Fodor Múzeumban.

1978 őszén a budapesti Fészek Klubban Galántai öt könyvobjektjéből és lenyomataikból rendez kiállítást, melyet az éppen Magyarországon fellépő, a nemzetközi alternatív és mail art körökben jól ismert újdadaista akcióművész, Anna Banana nyit meg: (Galántai ötleteként) Bán András magyarnyelvű megnyitószövegének felolvasásával.

A kiállítást 1978-ban mégegyszer bemutatja a pécsi Ifjúsági Ház Galériája.

A kiállítás és megnyitó dokumentumaként készített kétnyelvű plakátkatalógust, melyet a világgal való kapcsolatfelvétel eszközének szánnak, Galántai felülpecsételi a "Please send me information about your activity" felirattal s így küldik el akkori, több száz címet tartalmazó címlistájukra.

[“Festő” fn. dosszié]

1979: A katalógus-ötlet meglepően jónak bizonyult. Majdnem mindenki válaszolt és a katalógusok, levelek, mail art munkák tavaszra már egy polcot foglalnak el. A "szabad világ" megjelent Galántaiék lakásában, s egyben egy új lehetőség nyílt az 1973-ban a kápolna bezárásával megszakadt közösségi működés folytatására.

1979. március: elhatározzák, hogy "intézményesítik" új tevékenységüket és megalapítják az Artpool Archívumot. Galántai megtervezi az Artpool grafikai arculatát, pecsétet és bélyeget csinál, képeslapokat ad ki* az archívum reklámszövegével.

*A később születettek tájékoztatására: minden kiadással, sokszorosítással, pecsétkészítéssel összefüggő tevékenység a rendszerváltásig illegálisnak, a fennálló törvényekbe ütközőnek számított. A kibúvót és a viszonylagos védettséget a műalkotásokra - sokszorosított grafika! - vonatkozó eltérő szabályok és a privát szféra jelentette.

1979: Az Artpoolnak címzett ajánlott küldeményeket a posta nem volt hajlandó Galántainak átadni. Hogy ezt kivédje, igazolványába bejegyezteti az Artpoolt mint művésznevet.

1979: Galántai mail art aktivitásának kezdete, melyet mindvégig fenntart kisebb-nagyobb megszakításokkal. Személyes részvétele a "network"-ben teszi lehetővé az archívum folyamatos gyarapodását.

1979. május-június: A Dunaújvárosi művésztelepen 36 új "átfunkcionált tárgyat" készít az "Előre Brigád" vasmunkásainak lelkes együttműködésével. Ekkor készül el 1971-es motívuma alapján tervezett monumentális jel-szobra is, a "1/2 x=V", melyet végül (politikai okok miatt) csak 1982-ben állítanak fel.

1979 nyarán megszervezik első (autóstoppos) Art-Tour-jukat Olaszországba.
Meglátogatják a mail art pápájaként tisztelt G. A. Cavellinit (akivel megbeszélik, hogy a következő évben vendégül látják Budapesten) és a vizuális költészet jelentős olasz képviselőit: Ugo Carregát és "Mercato del Sale" nevű költészeti galériáját, valamint a híres Geiger antológiák kiadóját: Adriano Spatolát és másokat.

1979: az FMK-ban a "Textil textil nélkül" kiállítás megnyitóján Galántai bemutatja azonos című performanszát. A kiállítás apropójaként megszervezi és kiadja az első magyarországi "assemblinget", egy olyan antológiát, melynek minden lapja számozott és aláírt eredeti, melyet az 54 résztvevő művész maga készített el 300 példányban.

1979: A Velemi Textilművészeti Szimpozium kiállítására négy csíkból álló óriás textilönarcképet készít, melyet a természetbe helyezve fényképez. A létrejövő Önátalakítás/Természetátalakítás c. sorozatot bemutatja még:

1980: PIK Galéria, Budapest, 1983: Liget Galéria, Budapest

1980 elején 1000 számozott példányban kiadják a "The Artpool" c. kis füzetet, ami addigi ténykedésük képes beszámolója, s egyben a 30 számot megért "Pool Window" c. mail-art hírlevél első száma.

Robert Filliou felkérése adja az ötletet az Artpool's Periodical Space beindítására, mely az Artpool legkülönbözőbb helyszíneken megtartott rendezvényeit fűzi egybe. 1987-ig több mint 20 eseményt szerveznek. Ezeket többségükben Galántai saját komplex műveinek tartja a koncepciótól a megvalósuláson át a dokumentációig.

1980: a Francia Intézet pincegalériájában megtartja átfunkcionált tárgyainak első gyűjteményes bemutatóját. Az intézet által postázott többszáz meghívó sosem ér el a címzettekhez. Csak azon kevesek látják, akikhez eljut a híre. Galántait behívják a Művelődési Minisztérium Képzőművészeti Osztályára, ahol ahelyett, hogy művészeti teljesítményéért megdícsérnék, szigorú megrovásban részesítik, amiért minisztériumi engedély nélkül szervezte kiállítását.

1980. május: az FMK-ban többhónapos előkészítés után nagyszabású Cavellini kiállítás és akciók a klub egész területén.

"Hommage à Vera Muhina" performansz a Hősök terén Cavellini részvételével.

Az akció folytatásaként Galántaiék 1980 és 1984 között több további performanszt mutatnak be (1981: Savaria Múzeum, Szombathely; Csók István Képtár, Székesfehérvár; 1983: Liget Galéria, Budapest; 1984: "Határjelek szimpozium", Breitenbrunn, Ausztria)

Cavellini Budapesti élményeit "Cavellini in California and Budapest" c. könyvében publikálja, ami az Artpoolt világszerte ismertté teszi.

1982. február: "Mindenki mindenkivel" pecsét-akció és kiállítás az FMK-ban (a kiállítást a megnyitó közönsége hozta létre, így - Galántai régi vágya szerint - a kiállítás hivatalosan zsűrizhetetlen volt!).

1982 április: több mint egyéves előkészítés után "World-Art-Post" címmel nagyszabású nemzetközi művészbélyeg kiállítás 35 ország 550 művészének részvételével a Fészek Művészklubban. A kiállítás anyagának felhasználásával Galántai a Balázs Béla Stúdióban elkészíti a "Bélyegfilmet", mely számos országban bemutatásra kerül.

1982: Ray Johnson, a New York Correspondence School és Buddha University "létrehozója", a fluxus ismert képviselője elküldi egy munkáját, azzal a felkéréssel, hogy: "egészítsd ki és küldd vissza!". Galántainak megtetszik az ötlet, és úgy dönt, hogy saját mail art kapcsolataira is kitrejeszti. A projektnek a "Budai Fénysugár Egyetem (Buda Ray University)" nevet adja. Az "Egyetem" 1988-ig tartó "működése" során Ray Johnson öt átalakításra váró levelet küldött, melyet Galántai folyamatosan szétküldött a címlistájára. Az összesen mintegy 300 művésztől visszaérkezett, átalakított munkákat az Artpool's Ray Johnson Space c. kiállításokon mutatta be Olaszországban, Kanadában, Irországban, Hollandiában, Csehszlovákiában, Franciaországban és Magyarországon (összesen 13 helyszínen)

1982. nyár: "Artpool's Art Tour". Nagyszabású európai gyűjtőkörút, melynek során Galántaiék meglátogatják postai kapcsolataik közül a hasonló aktivitást kifejtő művészeket Németországban, Hollandiában, Belgiumban, Franciaországban és Olaszországban. Rengeteg tapasztalattal, nyolc láda archívumi anyaggal és egy még jól működő "muzeális" perforálógéppel térnek haza. Útjukat végig dokumentálják, a hanganyagokat az Artpool Rádió 5. kazettáján adják közre, fényképes élménybeszámolójukat az AL első négy számában folytatásokban közlik.

1983. január: a budapesti szamizdat könyvesbolt (a Galamb utcai "Rajk butik") rendőrségi megszüntetésének másnapján megjelentetik "AL" (Aktuális Levél, Artpool Letter) címmel, fénymásolt művészeti képes "szamizdat" újságjukat, műtárgynak hitelesítve, számozva és aláírva. Az 1985-ig 11 számot megért, viszonylagos rendszerességgel megjelenő folyóiratot (magnóval és fényképezőgéppel gyűjtött dokumentumokból) maguk szerkesztik, állítják elő és terjesztik a művészeti események helyszínein.

1983: Dunaújvárosi Vasszobrász Művésztelep: elkészül Galántai első három hangszobra: a "Mozgó Világ" és a "Zendülő talp" (melyek később az amerikai Gilbert és Lila Silverman fluxus gyűjteményébe kerülnek), valamint az "Apokaliptikus léptek".

A szobrok bemutatva: 1983: Szabadtéri szoborkiállítás, Salgótarján; 1984: Eisenstadt, Ausztria; Plánum 84, Minimálzenei Fesztivál, Budapest

1983: Galántai létrehozza az "Artpool hangstúdiót", beindítja az "Artpool Rádiót", elkészíti első hangmunkáit, melyek egyben csereanyagok is az Artpoolba küldött hanganyagokért.

1983: Megkapja a párizsi Magyar Műhely Kassák díját, de a díjátadásra hivatalosan nem mehet ki, mert a Művelődési Minisztérium Irodalmi Főosztálya elfogadhatatlannak tartja, hogy a Magyar Népköztársaság "hivatalos kiküldöttje" legyen

1984: januárban az FMK-ban felkérik hogy rendezzen egy kiállítást. Az éppen befejezés előtt álló, Magyarország témájú nemzetközi Commonpress számon dolgozik és miután megnyugtatják, hogy ennek kiállításából nem lehet baj, az anyagot magyar művészek ez alkalomra készített nagyobb darabjaival kiegészítve bemutatja. A kiállításnak a: "Magyarország tiéd lehet / Nemzetközi Magyarország" címet adja.

A kiállítást a BM felszólítására a megnyitó napján a hivatalos zsüri betiltja. A tévé Stúdió 84 stábja - bár tudja, hogy az anyag adásba nem kerülhet - dokumentálja az egész kiállítást. A videókazetta véres kardként bejárja a Fővárosi Tanács, a Művelődési Minisztérium és a Pártközpont berkeit.

A büntetés nem marad el: Galántai ismét minden pénzkeresési lehetőségét elveszíti. Figyelik, a hatóságok lépten-nyomon zaklatják, igazoltatják. Az Aktuális Levél előállításában segédkező gépírókat és xeroxost a rendőrség megfélemlíti. A művelődési miniszterhelyettes egy népművelőknek tartott országos konferencia résztvevőit óva inti Galántaitól. Ismét a "fekete lista" élére kerül".

1984: Győri Szobrász Művésztelep a Rába Művekben: elkészíti "Térgyűrű" és "Időgyűrű" c. hangszobrait. A szoborhangokból önálló hangkazettát is készít.

1984. ősz: a Plánum 84 Minimálzenei Fesztivál alkalmából felkérik egy minimálzenei témájú festmény készítésére (anyagköltség-térítéssel). 14 év szünet után újból fest. "Plánum 84" c. nagyméretű munkája 9 db azonos motívum színvariációiból áll. A motívum a vasszobraiban használatos talpforma mail art munkák céljára gumibélyegzővé alakított változatának felnagyított képe.

1984: Létrejön a magyarországi Soros alapítvány, az Artpool az elsők között pályázik és kap támogatást, Németh Lajos ajánlása alapján, az 1979 óta jelentősen megnövekedett archívum dologi kiadásainak fedezésére. Ez a támogatás, melyet Galántaiék végül 4 éven keresztül kapnak, teszi lehetővé, hogy túléljék a rendszerváltásig hátralevő éveket, hogy elviseljék a kényszerű belső emigrációt.

1985-ben Galántai 2 további nagy képet fest, amelyekhez új anyagokat (neon, tömítő hab) használ. Ezeket (Hegyi Lóránd biztatására) az Eklektika 85 c. kiállításon mutatja be a Magyar Nemzeti Galériában.

1985: Dunaújvárosi Művésztelep: elhatározza, hogy újabb hangszobrokat készít.

1985. május 23: Ágnes lányuk születése (akit Galántai, mint legújabb élő hangszobrát mutat be)

A művésztelepi kiállítást Galántai 9 új szobrán előadott szoborkoncert nyitja meg (Szkárosi Endre, Bernáthy Sándor részvételével).

A szobrokon további koncertek: 1985, Petőfi Csarnok, Budapest (a Vágtázó Halottkémekkel); 1987, ELTE, Esztétika Tanszék, Duchamp Szimpozion

1985: Győri Művésztelep: igen mostoha körülmények között új konceptuális munkák születnek ("Demokratikus háromszög", "Rábaparti lötyögés", "Körbejárt hely", "A nyelv", "Járás-bölcső", "Hangos lobogók", "Jövővágyas lépésszendvics", plakettek stb.).

1985: Elkészíti első számítógépes bélyegmunkáit egy kompjúterművészeti program keretében.
A művek a Digitart kiállításon (Szépművészeti Múzeum, 1986) kerülnek bemutatásra.

1985: Elnyeri a Nyugat Berlini DAAD egyéves ösztöndíját. Az útlevél és vízum intézése három évig tart.

1986: Résztvevője az "Új Hölgyfutár" esteknek.

Performanszai: 1986: "Hangmontázs", Almássy tér; 1987: "Szünet-zene", Pesti Vigadó; "Jóérzés-fok" , Pesti Vigadó; 1988: "Világhírek" Pesti Vigadó; 1988: "Szóváltás", Radnóti Színpad

1987 Új festmények

1987: "Bélyegképek" kiállítás az Artpool művészbélyeg-gyűjteményéből a Szépművészeti Múzeumban. Ehhez kapcsolódóan "Borítékok" kiállítás a Liget Galériában.

1987: Részt vesz a "Hétköznapi beszélgetés /Dialogue Ordinaire" című vizuális kommunikációs projektben: francia művészekkel közös kompjúterműveket készít a Budapesti Francia Intézet és Párizs közötti modemkapcsolat segítségével.

1987. december: Marcel Duchamp születésének 100. évfordulója alkalmából
szimpozium az Artpool szervezésében az ELTE Esztétika Tanszékén
.
Születésnapi koncert Galántai hangszobrain (Mártha István, Rácz Zoltán, Szemző Tibor és Wilheim András részvételével).

1988: Csendzongora

1988: "Emlékezés egy üzenetre" performansz Erdély Miklós emlékére.

Előadva: 1988: Polyphonix 12, Szeged; V. Rencontres Internationales de Poésie Contemporaine, Tarascon, Franciaország stb.

1988. november: Galántaiék végre megkapják Nyugat-Berlinbe szóló útlevelüket és vízumukat. Már nem hitték, hogy kultúrpolitikai megbélyegzettségük megszűnhet.
Az 1984 óta tartó nyomasztó kirekesztettségtől és a hatóságoknak való kiszolgáltatottságtól megviselten, a magyarországi szellemi lét lehetőségébe vettett hitüket elvesztve érkeznek Nyugat-Berlinbe.

A DAAD ösztöndíj biztosítja egy kiállítás és az ahhoz tartozó katalógus elkészítését is. Galántai, az eddig számára elérhetetlen technikával, a színes fénymásolással kezd dolgozni. Berlin sajátos körbezártsága inspirálja a "Lábközi terek" c. grafikai sorozatot, melyhez később Dunaújvárosban egy hang-szobrot is készít.

1989: A magyar Kulturális Minisztérium távollétében Munkácsy díjjal jutalmazza.

1989. május: a berlini ösztöndíjat megszakítva, a magyar politikai helyzetben bekövetkezett változásokon fellelkesülve hazautaznak, hogy Galántai részt vegyen a Dunaújvárosi művésztelepen. Elkészíti 1985-ben tervezett "Jövőbejárat" c. monumentális talp-szobrát, és további talpas darabokat ("Lépésváltás", "Tolerancia-létra", "Kollektív akarat" stb.).

1989. augusztus: az Artpoollal részt vesznek az "Európa az áramlatok ellen" (Europe against the current) c. alternatív művészeti fesztiválon Amszterdamban.

1989. szeptember: Galántai kiállítás a berlini DAAD Galériában. A "Lábközi terek" sorozaton kívül szerepel még a "Lábközi hangok" c. krómacél szobor, a "Személytelen terek" c. festménysorozata, a "Pillanat" c. lézerinstalláció és néhány korábbi talpas szobra.

A kiállításhoz a tervezettnél csak kisebb katalógus készül, hogy a fennmaradó pénzt első számítógépük és videókamerájuk megvásárlására fordíthassák, javítva ezzel az Artpool továbbműködésének technikai feltételeit is.

Galántaiék visszaköltöznek Budapestre, hogy folytassák azt, amiről már majdnem végleg lemondtak...

1989. november: megvásárolják kapolcsi házukat, amelyben Galántai 1991-től "Újkapolcs Galéria" elnevezéssel működteti nyári kiállítóterét.

1989. december: Galántai az újrakezdés első lépéseként az 1984-ben betiltott "Magyarország tiéd lehet" cimű kiállítást rekonstruálja az eredeti helyszínen, az FMK-ban. A megnyitóra meghívja azokat a személyeket is, akik a betiltásban részt vettek. Ez lesz a betiltás "rekonstrukciója".

1990. február: Az újrakezdés második lépése a "Földalatti művészet az Aczélkorban" című dokumentációs kiállítás a Kossuth Klubban, a "Szabadelvű esték" sorozat részeként.

1990: René Block meghívására "Lábközi terek" c. nyomataival Galántai részt vesz a Sydney-i Biennálén.

1990: Új kompjútergrafikáit a "Les artistes hongrois et l'ordinateur (Magyar művészek és a számítógép)" c. kiállításon mutatja be a franciaországi Lille-ben.

1990. november: egyhónapos amerikai ösztöndíjat kapnak egy, a "szabadság /elnyomás" témát feldolgozó könyvmunka készítésére. Arizonában és New Yorkban járnak. Galántai először dolgozik Macintosh számitógépen. Az amerikai ősember sziklarajzait fényképezi és a készülő könyvhöz, a képek felhasználásával elkésziti "Prehistoric Post" cimü bélyeglapját.

1991-ben újból légüres térbe kerülnek Magyarországon. Konrád György javaslatára pályázatot adnak be a fővároshoz az Artpool nyilvános működésének támogatására. A projektet a Főváros felkarolja.

1991: A Szépművészeti Múzeum "Hommage à Greco" kiállítására elkészíti "Interaktív képek" c. munkáját, mely egy történelem utáni találkozó El Grecoval Budapesten.

1991: Galántai két új videóinstallációt készít: "A fal" berlini emlékeit (SVB Voce, Műcsarnok), a "Helyi világérzés" az Öbölháború okozta média-sokkot dolgozza fel (Oszcilláció, Műcsarnok).

1991. ősz: "Festival du Pied (Talp-fesztivál)", Die, Franciaország: Galántai kiállítás festői környezetben, egy középkori toronyban. Hangszobrokat és szitanyomatokat állít ki.

1992: A Művelődési és Közoktatási Miniszter a Rehabilitációs Bizottság állásfoglalása alapján, a kormány nevében, megköveti Galántait az előző rendszerben elszenvedett sérelmekért, és "jó egészséget, művészi sikereket és személyes életében boldogságot" kíván.

1992. március: féléves előkészítő munka után Budapest szívében megynyitják az Artpool Művészetkutató Központot, mellyel új fejezet kezdődik az Artpool életében.

1992: A Magyar Televízió felkérésére elkészíti a "Kultúr/Galántai/Domb" c. filmjét Molnár Gergely írásának felhasználásával.

1993. február: a "Poésure et Peintrie" című nagyszabású vizuális költészeti bemutató keretében "Szubjektív Artpool" címmel, Marseille-ben, az Artpool 1980 és 1992 között szervezett hét projektjéből tartanak bemutatót.

1993: Galántai kortárs művészeti "alkotó és szervező tevékenységéért" megkapja a Főváros Budapestért díját.

1993. október: Galántai "Életmunkák" című összefoglaló kiállítása az Ernst Múzeumban. A kiállítóteret műveivel lakásként rendezi be. Új munkákat is bemutat: a "Nemzeti létra", "Rádiós csendélet", "Elektronikus festészet" sorozat stb.


bibliográfia | Galántai naplója | kezdőlap
english