From: Dr
Haberman <G.M.Habermann@massey.ac.nz>
Date: March 25, 2005 1:02:54 AM CET
To: artpool@artpool.hu
Cc: Dr Gus Haberman <G.M.Habermann@massey.ac.nz>
Subject: Galántai György urnak
Galántai
György urnak
=
= = = = = = =
Tisztelt
Galántai Ur:
Amikor
hozzakezdtem ehhez a levélhez, önkéntelenül azt
irtam, 'Kedves Gyuri' - ahogyan 1971-ben - amikor sugárzott a Nap.
Ma nincs jogom ezt a megszólitást használni. Belátom,
egy etikailag discreditalt, morálisan értékvesztett
embertől - aki lettem - a megszólitás érvénytelen.
Ezért
fordulok egy alternativ megszólitáshoz ...
Az
elmult husz esztendö napjai számomra, hasonlóan teltek
- önváddal, kétségekkel, lelkiismeret-furdalással
- önkétségbevonás, önvizsgálat,
szégyen. Földrajzi
távolság nem javithat, nem enyhit, ezen. A
következö idő még többet hoz majd mindebből.
****
Ez
a levél késedelmes. Évekkel előbb
kellett volna megirnom.
Képtelen voltam szembenézni a multtal. Miért
irok ma?
Azért, hogy bocsánatot kérjek.
Bocsánatot kérek mindazoktól, akiknek tetteim nehézséget,
zaklatást, marginalizáciot, interferenciát okoztak.
Kérlek, add hozzá amit nem soroltam fel. Bocsánatot
kérek mindazokért, amit tettem. A
felelősség az enyém. Nincs
szándékomban átháritani másokra. Vállalom
a személyes felelősséget. Amit
tettem, elsősorban engem terhel. Tisztában
vagyok azzal, nehéz - talán lehetetlen? - a bocsánatkérésnek
jelentést adni. Aki morálisan amortisálódott,
annak nem hisznek. (Talán azt is kétleni fogják,
valóban bocsánatot kértem.) Hadd
legyen azonban ez a levél legalább egy reflexió és
szándék világos kifejezése. Bocsánatot
szeretnék kérni Tőled, s másoktól. Nagyon
sajnálom, ami a multban történt, és elnézést
kérek mindenkitől, akit tetteim bármikor, bármiképp
érintettek, sértettek.
****
30 évvel ezelőtt azt hittem, amit tenni próbálok,
hozzájárulhat a közeledéshez, a détente-hoz.
Abban reménykedtem, az elemzés, továbbitás,
megvitatás, meggyőzés valamiféle módon
hidat épit, csökkenti az antagonismust, a feszültséget.
Hogy az opponensek fokozatosan közeledhetnek, hosszabb távon
? Hogy megelőzhető az extremum, oldható vagy enyhithető
a konfliktus. Belátom
ez a felfogás - mai nézőpontból - naiv, és/
vagy téves. Nehányan
merő illuziónak fogják minősiteni ?
****
Néha, emberek követnek olyan eszméket amelyeket önmaguk
nem értettek meg teljesen. Voltak esztendők, amikor kötelességemnek
tartottam hogy a fenti cél fele haladjak. Sok mindent nem értettem
meg.
****
Sohasem
akartam senkinek ártani. Különösképp
nem abban a müvészeti, irodalmi szférában amihez
a kezdetekkor rajongással közeledtem - talán emlékszel
erre. A törekvés visszájára fordult, kicsorbult.
Be kell látnom, a vélt pozitiv szándék kifacsarodott,
utat tévesztett, abszurditassa torzult. Belátom. Néha
egy emberi élet, egészében, visszájára
fordul, értéket vesziti, kifacsarodik. A Nap lenyugszik.
Akik valaha eszmét cseréltek velem, tudják, soha nem kerestem
a hatalmat - nem voltam soha es sehol befolyással, gravitassal
rendelkező személy. Amit megkiséreltem : elősegiteni
a megértést, oppoziciókat feloldani - sikertelenül.
****
Az
egyik recens levéliró (rám célozva) a 'szar
alak' kifejezéssel él.
Jogos.
Találó. Én
is igy látom önmagam, egy keseredett, korlátozott életpalya
zárlatakor. Levelem
itt megszakad (azt hiszem igy is túl hosszú). De az önvád,
az önvizsgálat, nem ér véget.
Üdvözöl,
Guszti
From:
Artpool Art Research Center <artpool@artpool.hu>
Date: March 25, 2005 11:15:07 AM CET
To: Dr Haberman <G.M.Habermann@massey.ac.nz>
Subject: Re: Galántai György urnak
Kedves Algol,
(merthogy mi,
csak ezen a neveden szólítottunk) ugye nem
lepődsz meg azon, hogy Gyuri nem képes neked válaszolni.
Az ami történt, és vissza nem csinálható,
sajnos sokkal súlyosabb....
Leveledet,
mint egy kötelező emberi-etikai minimumot tudomásul
vesszük és mint egy első lépést elfogadjuk.
A következő lépés, és az egyetlen lehetséges
út valamiféle irántad és tetteid iránti
megértésre (részünkről) az lehetne,
ha őszintén feltárnád, milyen körülmények
között kerültél kapcsolatba a BM-mel, milyen indítékok
alapján vállaltad el a besúgást, konkrétan
hogyan élted meg ezt a több éven át tartó
feladatsort, mikor, miért, hogyan hagytad abba, mikor, hogyan,
miért értékelted át korábbi tevékenységedet.
Mert egy ilyen önvallomás tanulságokkal szolgálhat
az elmúlt 30-40 év és a mi generációnk
megértéséhez, és ez a tény a mi keserűségünkön
is enyhíthet.
Leveledet, mivel nem
gondolom, hogy az index.hu-n
megjelent cikktől függetlenül keletkezett, a cikk
szerzőjének, Rácz Johannának is továbbítom.
Klaniczay Júlia
[vissza]