Önátalakítás/Természetátalakítás

Galántai György a Velemi Textilművészeti Szimpozium (1979) kiállítására négy csíkból álló óriás textilönarcképet készít, melyet a természetbe helyezve fényképez. A létrejövő Önátalakítás/Természetátalakítás c. sorozatot bemutatja még: 1980: PIK Galéria, Budapest, 1983: Liget Galéria, Budapest

 

A kiállítás megnyitása céljából Galántai György életrajzi dokumentumainak felhasználásával egy hangjátékot készített, melynek szövege itt olvasható:

„Galántai György olyan vizuális jelekről beszél, melyek az elvont formák konkrét jelentését hivatottak közölni ..." (Szombathy Bálint: Új magyar avantgárd, Magyar Szó, 1972.)

„Galántai György bemutatott anyaga szemléletéből fakadóan kimeríti az önköltséges kiállítási kategória fogalmát — munkáiban egy-egy motívum variálásával dekoratív hatást elér ugyan, de az önálló (nem alkalmazott) képzőművészeti alkotás lehetőségeit, amelyre egy önálló gráfiai lap, vagy festmény-kompozíció képes — meg sem próbálja közelíteni. "(Képző- és Iparművészeti Lektorátus, Határozat, 1973. április 24.)

„Galántai is azok közé tartozik (...), akik konok következetességgel, intellektuális fegyelemmel és feszültséggel igyekeznek a dolgok végére járni, végig követni a vizuális gondolatot születése pillanatától a haláláig vagy egyszerű csírázásától a teljes kibomlásig." (Bojár Iván: Kiállításról kiállításra, Magyar Hírlap, 1973. május 2.)

„A pécsi múzeum Modern Magyar Képtárának ajándékozott grafikádat a múzeum Igazgatósága és a magam nevében tisztelettel megköszönöm. Örömünkre szolgál, hogy képtárgyarapító tevékenységünket nemes felajánlásoddal támogattad." (Romváry Ferenc levele, Janus Pannonius Múzeum, Pécs, 1973. október 27.)

„ - Azt mondják, ön művész, Galántai úr. A lapok több grafikáját közölték már. Miért nem ezzel törődik? (...) Ahogy gyorsan összeszámoltam, legalább harminc alkalommal ön is megsértette a különböző jogi előírásokat, a törvényes rendet. Úgy gondolja, hogy önre nem vonatkoznak a törvények, szabályok?" (Szabó László: Happening a kriptában, Népszabadság, 1973. december 16.)

„És végül felfedezhetjük a nagyszabású tárlaton először bemutatott magyar konceptet, Galántai György: Vizuális Cselekvésmodell című munkáját, amely nem annyira vizuális, mint inkább fogalmi úton hat: a leírt szöveg tömör, lakonikus mondataival. (Passuth Krisztina: Fiatalok stúdiója, Tükör, 1974. október 5.)

„Mást kéne tenni. Természetesen meg kell fogadni Galántai tanácsát (elsősorban neki magának) és tisztázni kell, hogy mit jelent 'a felület jobb-bal oldala, alsó-felső része, közepe, széle'. Ez minden fajta alkotás elemi feltétele." (Nagy Ildikó: Stúdió 74, Kritika, 197411.)

„Művészettörténeti értékű tárlatokat és műveket nem lehet semmissé tenni. Csak legendákat oszlathatunk szét. S azt hiszem, épp erre volna szükség most, amikor a bogiári kiállítások jövőjét próbáljuk körvonalazni. Az igazság ugyanis — a legendával szemben — az, hogy a Galántai-féle kiállítások sajnos nem voltak művészettörténeti jelentőségűek. Inkább közepesek voltak: a néhány jó mű elveszett a középszerű, a feszínesen avantgárd vagy éppen dilettáns munkák rengetegében. De még az a néhány munka sem Bogláron született." (Vadas József, Ín: Szémann Béla: Egy legenda vége a Kék kápolnában, Művészet, 1975. október)

„ És az is jó dolog, hogy az egykori zugkiállítások szervezői a résztvevőkkel együtt végre belátták: nem a művészeti irányítást kell heccelni, hanem dolgozni kell. így kapott helyet a seregszemlén a nem is olyan régen még fenegyereknek nevezett álavantgardista Galántai György, akinek szobra vasküllőre szerelt cipőtalpakból áll. Galántai György plasztikája szegényes utánérzésnek hat Tinguely ricsajozó szerkezeteinek ismeretében. (Vadas József, 1976)

"... a neoavantgarde kimerüléséért nem kell feltétlenül külföldre menni. Hasonló tanulsággal szolgál Galántai György kiállítása a Stúdió Galériában. A grafikus inkább a technikával brillíroz, mint a mondandóval. Önarcképsorozatot látunk; ahogy manapság szokás: fényképeket. Képről képre más feldolgozásban: raszteresítve, kicsíkozva, vonalháló mögé rejtve, negatívba fordítva, kékre, szürkére, lilára színezve. A sokszorosítás értelme - az egyes képet meghaladó tartalma - azonban nem derül ki. Ahogy egy néző írta a vendégkönyvbe: „Ezer arc Galántaitól még nem tanúskodik az ezer arcú Galántairól." Felkavaró élményt tehát nem nyújt a tárlat. Galántai munkásságáról azonban idehaza mégis nehéz semlegesen beszélni. A művész neve sajnos a néhány évvel ezelőtti boglári kápolnatárlat botránya után vált különösen ismertté. Ennek következménye lehet az, hogy Galántai megelégszik léte vagy tevékenysége manifesztálásával. Sőt, önarckép-sorozatának tanúsága szerint, épp erre törekszik. És megelégedhet veié, mert a személye körüli csetepaték — elfogult hívei és elfogult ellenfelei szemében egyaránt — pótolni látszanak az esztétikai fogantatású műveket. A boglári háttér nélkül legendája ezért szertefoszlik. Az a dorongszerű valami, amelyet idehaza még Művészetmérő eszköznek nevez az olykor valóban bürokratikusán tevékenykedő művészeti hivatalok bosszantására, a művészetet pártoló krakkói biennálén már csupán Mérőeszköz címmel szerepel. Lehet, hogy véletlen ez a változás. De jelképes: arra figyelmeztet: ha hőbörgésnek tekintjük a hőbörgést, marad hőbörgés, amelyre előbb-utóbb senki sem figyel. S több időt szentelhetünk azoknak a műveknek, amelyekben van szellem is, politikum is." (Vadas József: Grafikák hátán, Élet és Irodalom, 1976. augusztus 14.)

„Értesítem, hogy IV. Balatoni Kiskgrafikai Biennáléra beküldött alkotásait a Képző- és Iparművészeti Lektorátus kiállításra, ill. pályázatra nem fogadta el. Amennyiben beküldött műveit visszakéri, úgy címére visszajuttatjuk. Hozzájárulása esetén azonban a keszthelyi Balatoni Múzeum kisgrafikai gyűjteményébe köszönettel besorolnánk." (Dr. Sági László levele, Balatoni Múzeum, Keszthely, 1977. július 11.)

"... Galántai egy modell működését kívánja kipróbálni ezen a kiállításon. S ha ez a modell jó, akkor működnie is kell .. ."(Bán András kiállításmegnyitó-szövege, Fészek Klub, 1978. október 24.)

„Galántai ügyesen próbálgatja a több rétegű, heterogén műtípus fátyoltáncait. Különben is szabad és rutinos műfajtechnikai kísérletező. Objektet, konceptet, fotografikát, szerigráfiát egyaránt tervez, mindent tud, kijárt minden iskolát. Bátran vállalja a sokarcú, elmosódó figurák, bonyolult ambivalens típusok karaktervonásait." (Gyetvai Ágnes: Cseppben a tenger, Művészet, 1978.11.)

„A heidelbergi Grafikai Biennálé telefonon értesítette Intézményünket, hogy szeretné, ha az Ön 3 db grafikai műve is részt venne kiállításukon. (...) Részvételére számítunk és a meghíváshoz gratulálunk." (Dr. Kenései Tamásné levele, Műcsarnok, 1979. február 5.)

„(...) A Vezetőség (...) a segély megítélését nem tartotta indokoltnak (...) munkássága ismeretében alkotói tevékenységből való megélhetését tartja szükségesnek. (...) Remélem, hogy ez a megoldás az Ön számára is megnyugtató." (Borbély Károly levele, Magyar Népköztársaság Művészeti Alapja, 1980 október 14.)

A kiállításhoz tartozik még az itt látható "Ablak-tükör" c. installáció, amely a Ferencvárosi Pincetárlaton rendezett önálló kiállításra készült, 1975-ben.

Az "Ablak-tükör" c. installáció ugyanitt az élő szobor akciónak is része lett.