|
1973. március
5.
1973. március
5. Csak
azt tudom tudatosítani, amit elhagytam, de csak azt tudom elhagyni,
amit tudatosítottam. 1973. március 5. A tükör csak észlelés, kontroll, visszajelző információ. KETTŐS
TÜKRÖZŐDÉS ELVE. A csokoládé malom működési elve (ábra1)
(ábra2)
1973. október 17.
1973.
október 17. 1973.
december
Azt hiszem az a jó, ha előbb az AGYAM működtetem, azután hagyom, hogy átmenjen, miközben állandó kontroll alatt marad.
Az (F) hatás a kontroll, így a tudatalatti - melynek tengelye nincs - látszólag felveszi az "agytengelyt" tengelyének. Így nyer logikát.
Az agymozgás köre bővülhet, feszültség mentesülhet stb., ezzel a tudatalattit felszabadítja. 1974. november 3. Téma: áldozat. Elégetek egy fotót magamról. (Tehát nem magamat.) A műveletet dokumentálom. Meggondolni a magatartás és a gesztus közötti összefüggést. Idézetek: John Ruskin: "A
művész legfőbb erkölcsi értéke
az eszményhez való hűség és az önmagával
szemben tanúsított kérlelhetetlenség." 1976. január 11. A harag és a düh hétköznapi formája nem alkalmas arra, hogy indíték legyen egy művészeti probléma megoldásában. A "belső" disztingvált indulat igen. 1976 Idézet "A szellemi produkció lényege az, hogy az ember saját tevékenységének határát felismerje, és tudja, hogy hol vannak azok a határok; ezeken belül csodálatos dolgokat tud teremteni, ha ki tudja aknázni lehetőségeit" (Hauser Arnold) Kiállítás (EGO probléma) Úgy valósítom meg önmagam, hogy megsemmisítem önmagam látszatát. Önmagam megvalósítása önmagam látszatának megsemmisítése. EGO-ARC 1973-1976 ÖSSZEFOGLALÓ Előzmény 1.: 1973-ban Balatonbogláron egy üveglap tükröződése és átlátszósága adta meg az első természetes lehetőséget azáltal, hogy egy arc fotójára állítva, attól függően, hogy honnan nézzük, torzította azt. Előzmény 2.: A következő irányt adó munkám 1975-ben készült. "Ablak-tükör" címmel. (Egy kívülről foncsorozott autó-szélvédő üveg görbült tükrében szemlélhette magát az ülésre ülő személy.) 1975-ben fotóautomatával készítettem fényképet egyik igazolványomba. A kép személytelensége több barátomnak feltűnt. Elhatároztam, hogy a képet visszanagyítva, továbbalakítom újabb fotomechanikus eljárásokkal, és így talán visszajutok az eredeti tartalmához. Az általánosan használatos raszterrácstól az egyéb, kézenfekvő lehetőségekig, minden alakító-eszközt raszterként fogtam fel. Az alakító-eszközöket tartalmuk minél többfélesége szerint válogattam. Végső lehetőségként magát a kiindulási fotót is az alakítás eszközeként értelmeztem. A művelet koncepcióját tulajdonképpen a személy és az automata viszonyában találtam meg. A továbbalakítás célja: az egymással tárgyi- eszmei viszonyba hozott valóságrészek egymásrahatása által keletkező arckép. Az alakítás módszere: két egymásra helyezett állandónak és változtatónak nevezett kép összeadása, vagy kivonása. A művelet eredményeként valósult meg a megváltozott arc, ami újból szerepelhetett állandóként, vagy változtatóként a következő műveletben. A tovább nem változtatható arcképeket tényként, vagy ha úgy tetszik, talált tárgyként fogtam fel. és mint valami gyűjteményt, egymás mellé sorolva nyomtattam. Létrejött az arckép-változatok lehetőséglistája, folytathatóan a végtelenig. Az egyes arcképek a személyiség különböző változatainak reprezentánsai. Az automata fotó méretének mintára kicsinyítésével és sokszorosításával kialakítható tapéta, terítő, vagy más használati tárgy felülete. A használati tárggyá alakított minta további sorsa a tárgy használata által meghatározott, annak megfelelően alakul át, motiválódik. A használati tárgy átalakulásának motivációi tartalmilag újraértelmezik a felületüket alkotó fej-mintát. A minta manuális módon továbbalakul tépéssel, fújással, égetéssel stb. a teljes eltűnésig. A következő műveletben az automata fotó eredeti átalakítása (a művész önátalakítása) új irányt vesz. A durva raszterpontokra bontott kép nagyítással óriási (3 x 4 m) transzparensként kerül be különböző tájképi környezetbe, ahol eltérő jelentéseket vesz fel. Az akció fotódokumentumai végül is az "Art & Reality - Selfpost" (1979-95) feliratú művészbélyegeken landolnak, ugyanúgy, mint az első arcképszéria a "Postflux - Fluxpost" (1980) című lapon "Maga az önarckép a lapok során át egyre kevesebbet őriz meg személyes, önkifejező jellegéből. Modulrendszer alapegységévé válik, amellyel különböző gépies műveletek végezhetők - sőt időnként majdnem teljesen el is tűnik, csak hiánya lesz mindvégig érezhető. A grafikai átalakítások folyamán így a tulajdonképpeni főszereplő nem valamilyen motívum, hanem maga a művelet, helyesebben annak két kitüntetett eszköze: a képi struktúrát döntően meghatározó fotónegatív, valamint a festékanyagot áteresztő - át nem eresztő finom szita." (Beke László, 1978) |
|
|
|
|